A Magyar Természettudományi Múzeum küldetése, hogy felkeltse a természet sokféleségének megismerése iránti érdeklődést és elkötelezetté tegye a társadalom tagjait a természeti környezet megóvása mellett. Magyarország Kormánya 2019-ben döntött arról, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum új központja Debrecenben valósuljon meg, ahol a múzeum 21. századi, modern körülmények között, még magasabb szinten teljesítheti misszióját, hozzájárulva ahhoz, hogy Debrecen a régió szellemi és kulturális csomópontjává váljon. Az önkormányzat a projekt lebonyolításával a Debreceni Infrastruktúra Fejlesztő Kft-t bízta meg. A projektelőkészítő munkálat a 2022-es év elején vette kezdetét és a részletes megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséből, a tervpályázat lebonyolításából, továbbá az engedélyes és kiviteli tervek elkészítéséből áll.

A beruházás célja egy Közép-Európában is meghatározó, kulturális-tudományos közösségi intézmény létrehozása, Európa egyik legmodernebb természettudományi kiállítóhelyének megteremtése. Az intézmény azon túl, hogy műszakilag egyedülálló, modern technológiákkal felszerelt fenntartható épület, világszínvonalú kiállítások, egész napos élményt biztosító programok otthonául szolgál majd és alkalmas a több, mint 12 millió gyűjteményi tárgy befogadására.

A múzeum új központja az Oláh Gábor utcai stadion területén kerül elhelyezésre, ezzel kapcsolódva a Kultúrparkhoz (állatkert és vidámpark), illetve a Nagyerdőben már elhelyezésre került egyéb funkciókhoz (Nagyerdei Stadion, Sziget-kék Tematikus Park, Sportcentrum, Békás-tó, Aquaticum). A lakosság számára nyitott tér a mindennapokban, rekreációs lehetőséget biztosít az odaérkezők számára. Olyan közösségi helyszín, ahol találkozhatnak a családok, a tanulni és szórakozni vágyók, éppen úgy, mint a tudományos és a múzeumi szakma. A múzeum környezettudatosságban is úttörő szerepet szán magának, s megújuló energiákat használva minimalizálja saját ökológiai lábnyomát.

Tervezői Koncepció

A Nagyerdő környezete meghatározza a tervezési koncepciót, amely az épített tér és a ter­mészet párbeszédére épül. Az új Magyar Természettudományi Múzeum több mint egy épület – egy ökoton, átmeneti zóna, ahol az ember alkotta környezet és a természet összefonódik. A határok elmosására tervezett épület szervesen simul bele a tájba, olyan teret alkotva, amely nem teljesen mesterséges, se nem teljesen természetes. Itt találkozik a múzeum az erdővel, a külső terek összeolvadnak a szabadtéri kiállításokkal, a tudomány pedig a történelemmel és a természeti örökség szellemiségével fonódik össze.

Tudatában annak, hogy az építkezés elkerülhetetlen környezeti hatásokkal jár, a múzeum tervezése a felelős természetvédelmi szemlélettel valósult meg, azon céllal, hogy a helyszínt jobb állapotban hagyjuk, mint ahogyan azt átvettük, mind az emberek, mind a természet számára. Az őshonos növényekkel borított tető természetes módon terjeszti ki az erdő lombkoronáját, ösztönözve az állat- és növényvilág visszatérését a területre, amely egykor a debreceni erdő szerves része volt.

Maga az épület a földből emelkedik ki, homlokzata az égetett fa panel borításával a táj folytatásaként simul bele a környezetbe, lágyítva az átmenetet az épített tér és a vadon között.
A modern múzeum több mint egy intézmény – egy találkozási pont, ahol különböző emberek és tudományágak összefonódnak, hogy inspirációt és új perspektívákat teremtsenek. Több mint egy kiállítótér, élő és folyamatosan fejlődő hely, ahol a tudomány és a nyilvánosság találkozik, az oktatás összekapcsolódik a közösséggel, a természetvédelem pedig az innovációval.

Egy ajándék a város számára – egy intézmény, amely nem csupán a természettörténetet mutatja be, hanem hozzájárul annak megőrzéséhez is. Egy épület, amely bizonyítja, hogy az építészet egyszerre lehet kulturális tájelem és az ökológiai helyreállítás eszköze.

Az épület környezetbe integrálódása és a karaktere teljes mértékben összhangban áll az intézmény küldetésével. A tömege, a mérete, a formája organikusan illeszkedik a Nagyerdő szövetébe, kevés vizuális terhelést jelent a környezetére nézve. Egyszerre rejtőzködő, de ugyanakkor a horizonti nézőpontból karakteres optikájú épület.

A mesterséges domb kialakítás az alföldi régiót jellemző kunhalom vagy más néven kurgán asszociáció kel­tésére is alkalmas, így a pályamű a természettudományos aspektusok mellett a kereszt alaprajz és a kurgán áthallás miatt egyéb kulturális, illetve identitáserősítő üzenetek közvetítését is szolgálja.

Az épület a szinte minden perspektívából látványos és vonzó megjelenésével lassan tárulkozik fel, felfede­zésre hív, érzelmeket vált ki. Az egymást keresztező földsávok zöld tetőkertje számos edukációs lehetőséget hordoz, a külső és belső terek összeolvadásával igazi nyitott közösségi épületként funkcionálhat, mely által a családok és a legkülönbözőbb társadalmi rétegek egyik kiemelkedő kikapcsolódási helyszíneként vizionálható. Ugyanakkor a déli szalagok metszéspontjába pozícionált főbejárat alulreprezentált, az elvárt nyitott közösségi tér és a múzeumi funkció egyaránt hangsúlyosabb feltárást kíván.

Az arány- és léptéktartó tiszta szerkesztési elv alapkoncepciójában világos funkcióelosztást eredményez, de ugyanakkor mindez kötöttségeket is jelent. A központi mag körül kialakított épületszárnyak funkciói világosak és letisztázottak, a kiállítások sugárirányú elrendezése által jól koordinálható a látogatóforgalom, de ez azzal is jár, hogy a centrális közlekedési mag az épület egyik legértékesebb területét foglalja el. Az épületgeometriából fakadó kedvezőtlenebb megoldások esetében javasolt bizonyos tervrészek újragondolása, különös tekintettel a kiállítóterek üvegfelületeire és az árnyékolástechnikára, valamint az irodák kialakítására és megközelíthe­tőségére. A fennálló funkcionális anomáliák a tervezés során az alapkoncepció sérülése nélkül orvosolhatók.

A tapintatos, természetbe simuló koncepció ellenére a pályamű városszerkezeti pozicionálása, valamint a tájépítészeti megoldásai egyelőre kezdetlegesek, a tervezés során fejlesztésre szorulnak.
A pályamű amellett, hogy már a megjelenése által is természettudományi karakterű intézményként identifikálja magát, kiemelkedő megoldásokat kínál a látogatói élmény szempontjából és a benne rejlő további potenciál által ikonikus, méltó otthonként helyezheti fel Magyarország
és a régió kulturális térképére a Magyar Természettudományi Múzeum új, debreceni kiállítóépületét.

A Bjarke Ingels Group (BIG) a világ egyik legismertebb kortárs építészeti irodája, több mint 700 fős nemzetközi csapattal. Munkájukat az innováció, a fenntarthatóság és a multidiszciplináris szemlélet jellemzi.
A BIG felismerte, hogy a 21. század kihívásaira a hagyományos megközelítések már nem elegendők. Ennek megfelelően a BIG különböző szakterületek – mérnökök, tudósok, biológusok, tervezők – összefogásával dolgozik, hogy átfogó megoldásokat hozzon létre.

A BIG legújabb evolúciója a BIG LEAP – a tájépítészet, mérnöki tudományok, építészet, várostervezés és termékfejlesztés integrációja –, amely még összetettebb, fenntarthatóbb és emberközpontúbb projekteket tesz lehetővé.

A BIG hisz abban, hogy az egyéni tehetségek összeadódása kollektív kreatív erőt teremt, amely képes formát adni a jövő kihívásainak.
A BIG projektjei világszerte tükrözik ezt a szemléletet: olyan terek és épületek születnek, amelyek egyszerre innovatívak, fenntarthatók és képesek újradefiniálni az ember és környezete kapcsolatát.

A Vikár és Lukács Építész Stúdió Kft. az elmúlt több mint két évtizedben a kortárs magyar építészet egyik meghatározó szereplőjévé vált.

A stúdió munkáira a magas építészeti minőség, a környezetre való érzékeny reagálás és a funkcionális innováció jellemző. Portfóliójukban egyaránt megtalálhatók középületek, kulturális terek, oktatási intézmények és lakóépületek, számos díjnyertes terv és megvalósult projekt fémjelzi tevékenységüket.